Veress Zoltán

vegyészmérnök

ENG / HU

-

-
-
-
-
1955 Kossuth-díj, 1958 Dícsérő oklevél, Világkiállítás, Brüsszel, 1992 Pro Arte Vitraria, 1997 Berekfürdő posztumusz díszpolgára.

1901 - 1965,Marosvásárhely

Veress Zoltán Marosvásárhelyen született 1901-ben, Veress Zoltán festőművész és Kozma Erzsébet szobrászművész fiaként, apai nagyapja Veress Ferenc fényképész, feltaláló volt. A budapesti Műegyetemen vegyészként végzett, majd 1925 és 1935 között a Műegyetemen és az Iparművészeti Iskolában – a mai MOME jogelődjében – tanársegéd volt. Gyártási eljárást dolgozott ki a hadiiparban és az autógyártásban hasznosítható tűzálló üvegre, erre alapozva 1940-ben megalapította a Karcagi Üveggyárat. Az államosítás után, 1950-től a gyár műszaki vezetője volt. 1955-ben Kossuth-díjat kapott a rádióadócsövek gyártásához szükséges, fémekkel forrasztható üvegek előállításáért. A harmincas évek első felében a Székesfővárosi Iparrajziskolában, a Török Pál utcai gimnázium elődjében megszervezte az üveg szakosztályt, ahol üvegösszetételekkel és olvasztással kísérletezett. Ezen a műhelyen alapult később Báthory Júlia üvegszakja is. 1936-ban Kőbányán Veress Zoltán és Társa B. T. néven üzemet létesített, amely eleinte díszüvegeket, majd ERGON név alatt laboratóriumi hőálló üvegárut és világítási cikkeket gyártott. 1940-ben Karcag-Berekfürdőn megalapította a Veress Zoltán Tűzállóüveg-huta Rt. elnevezésű üzemet, amelynek nyugdíjazásáig a főmérnöke volt. Az ötvenes évek elején művészi megmunkálású színes és aventurin üvegeket tervezett, és eredményesen foglalkozott az üzemi szintű színesüveg-gyártás problémájával. A C-9 és a G-28 jelű speciális üvegtípusok előállításáért Kossuth-díjat kapott. A Suha Zoltánnal közösen kidolgozott fátyolüveg-technikára 1961-ben kaptak szabadalmat. Az üveggyártás minőségének javítása érdekében számos műszert készített és különleges szűrőberendezéseket állított elő, ezek mellett jelentősek voltak az optikai üvegek fejlesztésével kapcsolatos kutatásai és az üveghibák megelőzése érdekében kifejtett kristálymorfológiai vizsgálatai. Tóriummal végzett kísérletei során sugárfertőzést kapott, ennek következtében hunyt el 1965-ben, mindössze 64 évesen.

1955 Kossuth-díj, 1958 Dícsérő oklevél, Világkiállítás, Brüsszel, 1992 Pro Arte Vitraria, 1997 Berekfürdő posztumusz díszpolgára.