Veress Zoltán Marosvásárhelyen született 1901-ben, Veress Zoltán festőművész és Kozma Erzsébet szobrászművész fiaként, apai nagyapja Veress Ferenc fényképész, feltaláló volt. A budapesti Műegyetemen vegyészként végzett, majd 1925 és 1935 között a Műegyetemen és az Iparművészeti Iskolában – a mai MOME jogelődjében – tanársegéd volt. Gyártási eljárást dolgozott ki a hadiiparban és az autógyártásban hasznosítható tűzálló üvegre, erre alapozva 1940-ben megalapította a Karcagi Üveggyárat. Az államosítás után, 1950-től a gyár műszaki vezetője volt. 1955-ben Kossuth-díjat kapott a rádióadócsövek gyártásához szükséges, fémekkel forrasztható üvegek előállításáért. A harmincas évek első felében a Székesfővárosi Iparrajziskolában, a Török Pál utcai gimnázium elődjében megszervezte az üveg szakosztályt, ahol üvegösszetételekkel és olvasztással kísérletezett. Ezen a műhelyen alapult később Báthory Júlia üvegszakja is. 1936-ban Kőbányán Veress Zoltán és Társa B. T. néven üzemet létesített, amely eleinte díszüvegeket, majd ERGON név alatt laboratóriumi hőálló üvegárut és világítási cikkeket gyártott. 1940-ben Karcag-Berekfürdőn megalapította a Veress Zoltán Tűzállóüveg-huta Rt. elnevezésű üzemet, amelynek nyugdíjazásáig a főmérnöke volt. Az ötvenes évek elején művészi megmunkálású színes és aventurin üvegeket tervezett, és eredményesen foglalkozott az üzemi szintű színesüveg-gyártás problémájával. A C-9 és a G-28 jelű speciális üvegtípusok előállításáért Kossuth-díjat kapott. A Suha Zoltánnal közösen kidolgozott fátyolüveg-technikára 1961-ben kaptak szabadalmat. Az üveggyártás minőségének javítása érdekében számos műszert készített és különleges szűrőberendezéseket állított elő, ezek mellett jelentősek voltak az optikai üvegek fejlesztésével kapcsolatos kutatásai és az üveghibák megelőzése érdekében kifejtett kristálymorfológiai vizsgálatai. Tóriummal végzett kísérletei során sugárfertőzést kapott, ennek következtében hunyt el 1965-ben, mindössze 64 évesen.
Zoltán Veress was born in Marosvásárhely (today Târgu Mures, Romania) in 1901, the son of Zoltán Veress, a painter, and Erzsébet Kozma, a sculptor. His paternal grandfather was Ferenc Veress, a photographer and inventor. Zoltán graduated as a chemist at the Budapest University of Technology, and then, between 1925 and 1935, he was a teaching assistant at the University of Technology and at the Hungarian College of Applied Arts, the predecessor of today’s Moholy-Nagy University of Art and Design. He developed a production process for fire-resistant glass for use in the defence and automotive industries. Based on this, he established the Karcag Glassworks in 1940. After nationalisation, he became the technical manager of the factory in 1950. In 1955, he was awarded the Kossuth Prize for the production of glass that could be soldered with metal for the manufacture of radio valves. In the first half of the 1930s, he organised the Glass Department at the Metropolitan Technical Drawing School, the predecessor of the Secondary School of Visual Arts in Budapest’s Török Pál Street, where he experimented with glass compositions and fusing. This was the workshop that Júlia Báthory later founded her Glass Department on. In 1936, he established a factory in Kőbánya under the name of Veress Zoltán and Co., which initially produced decorative glassware, and later, under the name ERGON, laboratory heat-resistant glassware and lighting items. In 1940, he founded a factory called Veress Zoltán Heat-Resistant Glassworks in Karcag-Berekfürdő, where he was the chief engineer until his retirement. In the early 1950s, he designed artistically crafted coloured and aventurine glass, and managed to overcome the problem of industrial-scale coloured glass production. He won the Kossuth Prize for the production of special glass types C-9 and G-28. In 1961, he was granted a patent, together with Zoltán Suha, for developing the ‘veil glass’ technique. In order to improve the quality of glass production, he made numerous instruments and special filtering devices. His research into developing optical glass and his investigations into crystal morphology to eliminate glass defects were also important. While he was experimenting with thorium, he was exposed to radiation poisoning, and died at the age of 64 in 1965.
1955 Kossuth-díj, 1958 Dícsérő oklevél, Világkiállítás, Brüsszel, 1992 Pro Arte Vitraria, 1997 Berekfürdő posztumusz díszpolgára.