Horváth Márton 1941-ben a Veszprém megyei Csabrendeken született. 1968 és 1973 között a Magyar Iparművészeti Főiskola szilikátipari tanszékének üveg szakán tanult Z. Gács Györgytől. 1976-tól nyugdíjazásáig a Magyar Iparművészeti Főiskolán tervezéselméletet és üvegfúvást oktatott, 1993-tól egyetemi tanári címet kapott. A MOME Doktori Iskola témavezetője volt. A kézművesség hagyományait megújító Manuál csoport egyik alapító tagja volt. 1975-ben, 1986-ban a Fiart Havanna keretében dél-amerikai művészeknek kurzusokat, előadásokat tartott és kiállításokat rendezett. 1989-ben kidolgozott, később Rendek fantázianéven szabadalmaztatott plasztikus világítási modulját a Tokodi Üveggyár Kft.-nek adta át hasznosításra. Az 1980-as évek közepétől kiállításokkal egybekötött üvegművészeti szimpozionokon vett részt. Munkásságára sokan úgy tekintenek, mint Pantocsek Leó művészetének folytatására. A meleg üveg megmunkálásának tanáraként máig ható hatást gyakorolt a magyar művészi üvegre. Feledésbe merült üvegkészítési technikák és technológiák kutatója, gyűjtője volt, a vékonyréteg és az irizált üveg technológiájával, valamint tervezési módszertannal, morfológiai hermeneutikával és üvegtörténettel foglalkozott. 2013-ban Budapesten hunyt el.
Márton Horváth was born in Csabrendek, Veszprém County, in 1941. Between 1968 and 1973, he studied under György Z. Gács in the Silicate Design Department of the Hungarian College of Applied Arts. From 1976 until his retirement, he taught design theory and glass blowing at the Hungarian College of Applied Arts. He received the title of university professor in 1993 and was a supervisor in the Doctoral School at Moholy-Nagy University of Art and Design. He was a founding member of the Manuál group, which revived handicraft traditions. In 1975 and 1986, he gave courses and lectures, and staged exhibitions for South American artists as part of Fiart Havana. In 1989, he developed a plastic lighting module, later patented under the fancy name Rendek, which he allowed the Tokod Glassworks to use. From the mid-1980s onwards, he took part in glass art symposia linked to exhibitions. His work is regarded by many as continuing the art of Leó Pantocsek. As a teacher of hot glass working, he had a profound influence on Hungarian glass art, which can still be felt today. He researched and collected forgotten glassmaking techniques and technologies, and dealt with thin-layer and iridised glass technology, design methodology, morphological hermeneutics and glass history. He died in Budapest in 2013.
-