Suha Zoltán

üvegművész

ENG / HU

1952-1992 között

Fátyolüveg edények a Karcag-Berekfürdői Üveggyárból
kézi gyártású, három rétegű hutaüvegek
néhány cm-től néhány 10cm méretig
Karcag-berekfürdői Üveggyár
1981-ben a speciálisan e célra tervezett új üveganyagokból, új technológiával készült centrifuga termékcsaládra Ipari Formatervezési Nívódíjat kapott.1982-től a Salgótarjáni Síküveggyár kutatási osztályvezetője és az iparművészeti studio vezetője, 1990-től megszervezte a GE Tungsram üvegkutatási főosztályát, ahol elsősorban az ólommentes lámpaüvegek kifejlesztését vezette (5 USA szabadalom). Tagja a Művészeti Alapnak majd a MAOE-nek. Számos hazai és külföldi kiállításon szerepeltek a tervei szerint és irányításával gyártott díszüvegek. Művei megtalálhatók közgyűjteményekben (Budapesti Iparművészeti Múzeum, Corning Museum of Glass, Liége Musée du Verre, Albert Museum, Museum Frauenau)

1932.03.02,Ásvány

Suha Zoltán 2022. április 3-án ünnepelte a 90. születésnapját. A győri bencés gimnáziumban tanult, majd 1956-ban diplomázott a Veszprémi Vegyipari Egyetem szilikátkémiai szakán. A hatvanas-hetvenes években közgazdasági, vezetéstudományi és vállalatgazdálkodási tanulmányokat folytatott. Diploma után a Dunaújvárosi Tűzállóanyaggyár technológusa lett, ahol egy újfajta üvegolvasztó kemence megalkotásán dolgozott. Egy év múlva került a Veress Zoltán alapította Karcagi Üveggyárba, ahol 1982-ig alkotott. A gyár üzemmérnöke, kutatómérnöke és főtechnológusa, főmérnöke, végül igazgatója lett. Számtalan szabadalom, kísérlet és fejlesztés fűződik a nevéhez. Nagyrészt politikai okok vezettek ahhoz, hogy karcagi tevékenységét be kellett fejeznie. 1982 és 1990 között a Salgótarjáni Síküveggyár kutatási osztályvezetője és iparművészeti stúdióvezetője volt. A rendszerváltás után kémikusi tudását kamatoztatta, 1990–1998 között a budapesti GE Tungsram Rt. kutatóintézet üvegkutatás vezetőjeként dolgozott. Üvegművészként díszműárut és használati üvegtárgyakat is tervezett és kivitelezett ipari, gyári keretek között. Műveinek legjellemzőbb vonása az ember természet iránti vonzódását, természetesség utáni vágyát kifejező és kielégítő anyagszerűség, amely a nagyobb példányszámban gyártott üvegtárgyain az ipari sorozatgyártás sajátosságai ellenére is megőrzött, illetve megteremtett egyediséggel párosult. Művei elmélyült technikai kutatómunkáról, technológiai kísérletezésről, újító szellemiségről tanúskodnak. A Veress Zoltánnal közösen kidolgozott fátyolüveg-technikára 1961-ben kaptak szabadalmat. Az 1961-ben zsűrizett formái alapján 1962-ben indult a Karcagi Üveggyárban a fátyolüveg gyártása. Számos szabadalma volt, köztük a ma széles körben tért hódító ólommentes üveg. Üveg-anyagfejlesztéseinek újításait a művészi üvegtárgyak esztétikus megformálásában is kamatoztatta. 1975 és 1981 között az általa kidolgozott, egyedi jellegű centrifugált üvegtechnika alkalmazásával készítette nemesen egyszerű, dekoratív vonalvezetésű, az üveg anyagának természetes szépségét tükröztető színes tárgyait, melyekért Formatervezési Nívódíjban is részesült. A művészi üveg mellett tűzálló anyagok fejlesztésével, üvegolvasztó kemencék tervezésével és építésével, speciális színes üvegek, mázak és műszaki üvegek kifejlesztésével, valamint újszerű gyártástechnológiák megvalósításával foglalkozott.

1981-ben a speciálisan e célra tervezett új üveganyagokból, új technológiával készült centrifuga termékcsaládra Ipari Formatervezési Nívódíjat kapott.1982-től a Salgótarjáni Síküveggyár kutatási osztályvezetője és az iparművészeti studio vezetője, 1990-től megszervezte a GE Tungsram üvegkutatási főosztályát, ahol elsősorban az ólommentes lámpaüvegek kifejlesztését vezette (5 USA szabadalom). Tagja a Művészeti Alapnak majd a MAOE-nek. Számos hazai és külföldi kiállításon szerepeltek a tervei szerint és irányításával gyártott díszüvegek. Művei megtalálhatók közgyűjteményekben (Budapesti Iparművészeti Múzeum, Corning Museum of Glass, Liége Musée du Verre, Albert Museum, Museum Frauenau)